Hogyan ne kezdjük el. Ez a mai nap arra volt jó. Nézegettem már egy ideje, milyen klassz dolgokat lehet csinálni makramé fonalból, gondoltam kipróbálom. Első gondolatom az volt, hogy ki kell fésülni. Kipróbálhatnám szálas fonalból, többet összefogva. Hát nem lett az igazi, és még dolgozni sem volt könnyű vele.
A második gondolatom, maradt még makramé fonalam egy táskakészítésből. Annak még a neve is az! Nagy lelkesen belekezdtem. Jól lehet vele dolgozni, tudom szépen csomózgatni, tetszik, megy, szépen néz ki, szuper!
Szépen haladtam, és jöhetett volna a kifésülés! DE! Ezt a fajtát nem lehet. Nem sodort. Meghúztam egy szálat és körkörösen bomlik a külső rész. Hogy nem figyeltem erre? Pedig! Ott az elején amikor a döntésem szálankénti fonalra esett, ott még figyeltem a fésülésre. Azért kitaláltam, hogy fejezzem be. Rövidre vágtam, és bámultam. Nagyon szomorú és csalódott lettem, de szerencsére nem tartott sokáig, mert megjelent Virág. Anya az enyém lehet? Olyan szép. A csalódottságom csökkent, lelkesedésem visszatért, igaz nem ilyet akartam, de majd legközelebb!
