Újrahorgolásom kezdete

 Az első komolyabbnak mondható emlékeim a horgolásról az általános iskolai technika órákig vezethetők vissza. Kötöttünk, horgoltunk. Már ekkor szimpatikusabb volt a horgolás. Kötni egyenes kötetűvel kötöttem csak, a körkötőtű távol állt tőlem. Horgolni bonyolultabbnak tűnt, de az, hogy egy tűvel haladhatok akár merre gondolati szabadságot adott, ezért próbálkoztam. Próbálkoztam, majd feladtam. Nem tetszett! Az volt a baj, hogy mindig elölről kezdtem, nem hagytam neki lehetőséget, hogy bármi kialakuljon a művemből. Ekkor még csak ceruzatartóval, babaruhával próbálkoztam. Sok minden történt, az évek múltak, megszülettek a lányaim. Otthon voltam, volt szabadidőm. Egy fonalbolt lehetett az ami miatt újra horgolni kezdtem. Szeretem a szép színes fonalakat, a lehetőséget, hogy bármi lehet belőlük! Elkezdtem babát, és pár apróságot horgolni. Kikapcsolt, jó volt. Visszamentem dolgozni, "elfelejtődött" Most miért jött újra elő? "Terápiás célból" Találtam valami igazán érdekeset és szépet, ezek pedig a háromszög alakú kendők/sálak. Egyre többet és többet foglalkoztam vele, és arra jutottam meg akarom őrizni mint emlék.